Hőszükséglet-számítás: az alábbi hét lépés oktatási célú, egyszerűsített példa. Nem teljes szabványos méretezés; hőtermelő és hőleadó kiválasztásához a valós szerkezetekre, légcserére és tervezési feltételekre épülő számítás szükséges. Frissítve: 2026. október 13.
Ha úgy gondolod, hogy nem szeretnéd magad ezzel fárasztani, akkor bruttó 40.000,- Ft-ért meg is rendelheted. Küldd el az űrlapot, és keresünk a megadott elérhetőségeiden valamint pontosítjuk mire is van szükséged. A feltüntetett 40 000 Ft-os díjhoz tartozó szolgáltatási kört, a szükséges adatokat és a konkrét munkára érvényes fizetendő összeget írásos ajánlatban pontosítjuk.
Vágjunk bele.
Bizonyára mindenki hallott már legendákat, hogy 80 W/m3 régi rossz házaknál és 40 W/m3 újabb szigetelt épületeknél bőven elegendő teljesítmény fűtésre, bevallom őszintén mindig meg szoktam hallgatni ki mit mond a fűtési hőigényre és gyakorlatilag ahány szerelő vagy kalkulátor mind más eredményt ad. A legszebb, hogy mindenki meg is tudja magyarázni, miért az Övé a jó. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a pontos hőigényt vagy hűtési igényt részletesen ki kell számolni. Nagyon sok ilyen jellegű megkeresésünk van, így gondoltam ha valakinek kedve támad hozzá kiszámolhatja. Ahhoz hogy egy helyiség hőszükségletét meghatározzuk, először is pár adatot tisztáznunk kell.
Első lépés – Hőszükséglet számítás
1. Legelső lépésként tisztázzuk, hogy pontosan milyen hőmérsékletet szeretnék tartani a szobában. Ma már egy nappali vagy hálószoba funkcióval bíró helyiségben 22°C-os hőmérséklet tartása általában megrendelői elvárás.
A tervezési belső hőmérsékletet helyiségenként, a rendeltetés, a használat és az alkalmazandó követelmények szerint kell rögzíteni. A példában használt 22 °C választott számítási adat, nem minden helyiségre előírt minimum.
Második lépés – Hőszükséglet számítás
2. A méretezési külső hőmérséklet a helyszín és az alkalmazott méretezési eljárás függvénye. Nem helyes minden épületre automatikusan −15 °C-ot választani. A további példában ezt kizárólag szemléltető feltételezésként használjuk.
Harmadik lépés – Hőszükséglet számítás
3. A példában 22 °C belső és −15 °C külső hőmérséklet mellett a különbség ΔT = 37 K. A szerkezet két oldalának méretezési hőmérsékletét kell összevetni; talaj vagy fűtetlen szomszédos tér esetén külön eljárás szükséges.
Negyedik lépés – Hőszükséglet számítás
4. A következő lépés a lehűlő felületek hőátbocsátási tényezőinek meghatározása, melyről külön írtunk már, de nagyjából átismételjük. A hőátbocsátási tényező függ az adott szerkezet (külső fal, padlásfödém, pince födém, ablak) rétegrendjétől és a beépített anyagok hővezetési tényezőjétől. A hővezetési tényezőről is írtunk már, erről most külön csak annyit írnék, hogy az adott anyag jellemzője.
Baumann Mihály Épületenergetika című könyvében szinte minden szerkezetre találtok hőátbocsátási tényező értéket. Ha nem sikerült akkor ha rendelkezésetekre áll az épüleről egy energetikai tanúsítvány, abból könnyedén ki tudjátok nézni. Az U értéke jelöli a hőátbocsátási tényezőt és a mértékegysége: W/m2K.
Ötödik lépés – Hőszükséglet számítás
5. Ezután már csak a lehűlő felületet kell meghatároznom. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de nem az. Itt szerkezetenként kell meghatározni a felületet. Példáúl 10 m külső falszerkezet 2,7 m belmagasság mellett 10 m x 2,7 m = 27 m2 lehűlő külső falfelületet jelent. Ezen kívűl még van padlásfödém, ahol jelenős hőveszteség alakul ki valamint padlószerkezet ahol szintén jelentkezik hőveszteség.
Nézzük meg példával: Ha nekünk van egy 2 méter x 3 méteres önálló kis épületünk, akkor mennyi lehűlő felületünk lesz?
- Külső fal összesen 2 m + 3 m + 2 m + 3 m = 10 m kerületet megszorzom a belmagassággal 2,7 m, így 27 m2 lesz.
- Padlásfödém vagy lapostető összesen 2 m x 3 m = 6 m2 lesz.
- Padlószerkezet szintén összesen 2 m x 3 m = 6 m2 lesz.
Hatodik lépés – Hőszükséglet számítás
6. A hőszükséglet számítás képlet: Q = A x k x dT = Felület x Hőátbocsátási tényező x Hőmérséket különbség
Szemléltető példa 1 m² falra, feltételezett U = 1,5 W/(m²K) és ΔT = 37 K adatokkal. A B30 fal valós U-értéke a teljes rétegrendtől és állapottól függ, ezért ezt az értéket nem szabad minden ilyen falra átvenni.
- A = 1 m2
- k = 1,5 W/m2K
- dT = 22°C – – 15°C = 37°C
- Q = 1 x 1,5 x 37 = 55,5 W
A szerkezetenkénti veszteségeket össze kell adni, figyelembe véve a nyílászárók külön felületét, a hőhidakat és az eltérő szomszédos tereket. A fenti A × U × ΔT példa önmagában nem fedi le az összes veszteségtételt.
Hetedik lépés – Hőszükséglet számítás
7. A szellőzési hőveszteség egyszerűsített becslése: Φ = 0,34 × qᵥ × ΔT, ahol qᵥ a légmennyiség m³/h-ban, ΔT a hőmérséklet-különbség K-ben, az eredmény W. Ha qᵥ = n × V, akkor a légcsereszámot (1/h) is meg kell adni. Példa: V = 30 m³, n = 0,5 1/h és ΔT = 37 K mellett Φ ≈ 189 W. Ez feltételezett légcserével számolt példa; a szükséges szellőzés, a filtráció és a hővisszanyerés tényleges adatai külön vizsgálandók.
A transzmissziós és szellőzési veszteség a számítás alapja, de az alkalmazott méretezési módszer további tényezőket is előírhat. Az épület hőigényét a helyiségek eredményeiből, azonos feltételekkel kell meghatározni. A légköbméter egyszerű tízzel szorzása nem általános méretezési módszer.